Összefoglalt anyag:
Simon Sinek - Why Leaders Eat Last
https://www.youtube.com/watch?v=ReRcHdeUG9Y

Honnan jönnek azok az emberek, akik önfeláldozóak? Miért áldoznák fel az életüket is a katonák, hogy megmentsék a bajtársaikat? Nos, nem születnek, hanem azzá válnak. Az embernek rendszerei vannak arra, hogy életben maradjon. Az boldogság (jellegű) érzéseink nagy részéért négy hormon felel. Endorfin, dopamin, szeratonin és oxytocin. Ezek a rendszerek már 50000 éve velünk vannak.

Önző hormon, nem kell másvalaki segítsége, hogy megszerezzük. Az egyetlen feladata, hogy a fizikai fájdalmat elrejtse. Azért olyan jó érzés az élsportolóknak feszegetni a testük képességének határait, mert endorfin szabadul fel a szervezetünkben. Az ősemberek korában ez a hormon biztosította az élelemhez szükséges kitartást. Ez egy jó rendszer a csoport túlélése érdekében.

Önző hormon, nem kell másvalaki segítsége, hogy megszerezzük. Annak az érzését adja, hogy megtaláltál valamit, amit kerestél, vagy elértél valamit, amit el szerettél volna érni. Pl. kihúzunk valamit a tennivalók listájáról, vagy elérünk meg kitűzött célt. Azaz a dopamin célja, hogy elvégezzünk dolgokat. Az ősidőkben arra szolgált, hogy előre megküzdjünk a táplálékért, ne csak amikor éhessé válunk.

Amikor látunk valamit, ami emlékeztet valami jó érzésre, akkor úgy szeretnénk viselkedni, hogy a végén megkapjuk a jó érzést. Ilyenkor már az első pillanatban kapunk egy kis adagot, ami segít koncentrálni a célra. Ahogy haladunk előre, további adagokat kapunk. Ez az oka annak, hogy a céljainkat le kell írnunk, látnunk kell őket, megfoghatónak kell lenniük. A vállalati víziók is csak akkor jók, ha el tudjuk őket képzelni. Martin Luther King víziója egy kiválóan elképzelhető leírás. "Van egy álmom, hogy egy napon [...] fekete kisfiúk és fekete kislányok testvérként, kézen fogva járhatnak a fehér kisfiúkkal és kislányokkal."

De a dopamin nagyon-nagyon addiktív. Ezek is dopamint termelnek: alkohol, nikotin, szerencsejáték, mobiltelefon. Igen, a telefon is. Ha valaki reggel rögtön alkoholt kíván, akkor alkoholistának mondjuk. Akinek reggel az első dolga megnézni a telefont, az lehet, hogy függő. Aki minden szobába úgy megy át, hogy kezében van a telefon, az lehet, hogy függő. Aki tíz perccel az út vége előtt vezetés közben megnézi és válaszol az üzenetére, az lehet, hogy függő. Nem multitaszkolunk jobban, ne álltassuk magunkat. Akkor nem törnénk össze az autót SMS-ezés közben. Csak jobban hagyjuk a figyelmünket eltéríteni. Hasonlóak lehetnek a vállalati célok is. Teljesítményfüggőségbe eshetünk a dopamin miatt. Ez viszont káros viselkedést válthat ki, hiszen hajlamosak leszünk feláldozni a kapcsolatainkat a függőségünk oltárán.

A dopamin veszélyes, amennyiben nincs ellensúlyozva. A magasabb szintű érzéseket, mint pl. beteljesedés, szeretet, bizalom a további két hormon adja, amik egyúttal az első kettővel igyekeznek egyensúlyt tartani.

Már az ősemberek idejében is csoportban küzdöttünk meg a külső veszélyekkel, hogy biztonságban érezzük magunkat.

Külső veszélyek mindig vannak, és állandónak tekinthetjük őket, mivel ismeretlenek. Azonban a csoport belső biztonságának szintje a vezetőkön múlik. Ha a belső biztonság nem elég jó, akkor az energiáinkat arra fordítjuk, hogy egymástól védjük meg magunkat. Ha ezzel nem kell foglalkoznunk, akkor lehetőségünk van fókuszálni az üzletre, a termék fejlesztésére, a munkánkra, a kreativitásra.

A vezetői vegyület. A büszkeségért, státuszért és önbizalomért felelős. Fontos a nyilvános elismerés, mert közösségi élőlények vagyunk. Az elismerés másoknak is hallaniuk kell, és a legjobb, hogy a hozzánk közelállókban is megjelenik a szeratonin, amikor bennünk megjelenik. A szeratonin tehát megerősíti a támogató-támogatott kapcsolatokat. (Szülő-gyerek, edző-sportoló, főnök-beosztott.)

Sajnos a szeratonint ki lehet cselezni. A státuszt gyakran anyagi javakon keresztül ítéljük meg. A márkajelzések nem véletlenül vannak látványos helyen. A státuszemelkedést hivatottak szolgálni. Csak sajnos ebben a helyzetben nincs kapcsolat, amit megerősítene a hormon. Átverjük a rendszert.

Az ősidőkben ez a hormon felelt azért, hogy megbízzunk egymásban azáltal, hogy betartunk egy hierarchiát. Az ételből az alfák ehettek először. Nem lesz verekedés az ételért és mindenkinek jut valamit, tehát ez egy jó rendszer. Manapság is önként lemondunk az elsőségről az alfák előnyére. Viszont alfának lenni ára van. A csoport elvárja, hogy a veszéllyel is az alfa nézzen szembe először, hiszen pont azért ítéljük meg alfának, mert általánosságban a legalkalmasabb.

A vezetés ára tehát az önérdekről való lemondás. Mélyen sértő, ha a vezető feláldozza a csoportot, ahelyett, hogy feláldozná magát a csoportért. Egy ősi, mélyen kódolt szabályt szeg meg ez a viselkedés.

A szeretet, bizalom és barátság vegyülete. Megkaphatjuk fizikai kontaktus során, vagy nagylelkűség gyakorlásakor. Időt és energiát adva, nem várva cserébe semmit. De a pénz nem működik. Egy email sem mutat elköteleződést, mert túl egyszerű elküldeni. A vezető áldozzon fel egy kevés idő és energiát, hogy segítsen.

Amikor nagylelkűek vagyunk, termelődik bennünk oxitocin. Sőt, akivel nagylelkűek vagyunk, abban is termelődik. Ráadásul, ha valaki szemtanúja a nagylelkűségnek, benne is termelődik! A rendszer rávesz téged, hogy számodra előnyös viselkedési mintákat vegyél fel. Mivel jó érzést ad, ezt a viselkedést is ismételni fogod, és minél több oxitocin van bennünk, annál nagylelkűbbek leszünk. Ami a legjobb, hogy meggátolja a függőség kialakulását (szemben a dopaminnal). Egészségesebbé tesz, serkenti az agyműködést. Némi időt igényel felépíteni a jó szokást. Nem lehet megmondani pontosan mennyit, egyszer csak beüt az összetartozás érzése.

Emailben érzésekről beszélni nem javasolt. Információcserére kiváló, de nem erősíti az összetartozást. Az is jobb, ha telefonon válaszolunk egy emailre.

A vezető nem adhat mindenkinek önmaga idejéből. Arról kell gondoskodnia, hogy más vezetők is adjanak az idejükből, és gondoskodjanak róla, hogy további vezetők is így tegyenek.

A stresszhormon. Ez is a túlélést szolgálja. A fuss vagy üss ösztönt bekapcsolja. A hatása továbbgyűrűzik a csoport többi tagjára, ezzel erősítve a védelmet. Ez egy jó rendszer, például az ijedt gazellák esetében. Amikor meggyőződünk, hogy elmúlt a veszély, távozik a szervezetünkből. Amíg jelen van, kikapcsolja az aktuálisan nem fontos rendszereket, hogy összpontosítsa az energiát. Pl. a növekedést, az immunrendszert. A kortizolnak nem szabad folyamatosan jelen lennie. Azonban, ha rossz munkakörnyezetben vagyunk, elképzelhető, hogy kisebb adagokban folyamatosan megjelenik a szervezetünkben. Sajnos meggátolja az oxitocin termelését. Tehát egy stresszes környezetben kevésbé vagyunk empatikusak és kevésbé vagyunk nagylelkűek - biológiailag kódolva. Túl elfoglaltak vagyunk saját magunk védelmével.

Vezetőnek lenni nem rang, nem pozíció, hanem egy döntés, hogy odafigyelünk a mellettünk lévőkre, hogy biztonságban érezzék magukat.

A függőségek legyőzésének is a kulcsa, hogy végül segítsünk más függőnek. A közösségi szolgálat. Győz az oxitocin, győz a szeratonin.

Minél jobban figyelünk egymásra, annál nagyobb biztonságban vagyunk, annál jobban érezzük az összetartozást, és annál jobban fogunk összedolgozni, hogy szembenézzük a külső veszéllyel. Figyeljünk oda a másikra, és a másik Johnny Bravo-vá fog válni!